"Mi lett volna, ha?"
Túl sokszor irányítja életünk eme mondat, túlságosan sokszor nosztalgiázunk azon, hogy egy adott helyzetben milyen döntést kellett volna vagy inkább lehetett volna hozni és ez alapján szövünk magunknak egy olyan alternatív történetszálat az életünkből némely álmatlan éjszakán, hogy azt a legtöbb regényíró megirigyelné.
Azonban a kérdés az, hogy miért csináljuk ezt? Miért nem fogadjuk el azt az utat, amit magunknak tapostunk ki a tetteinkkel? Mennyivel egyszerűbb és könnyebb lenne az életünk, ha a múltunkat példaként magunk elé állítva tekintenék előre és csináljuk, amire előre elrendeltettünk / hogy azzá válhassunk, akivé akarunk (ki amiben hisz, ofkorz).
Persze, jó papként én is prédikálom a csapvizet és iszom az emlékezés mézédes tokaji aszúját (különben ezen bejegyzés sem született volna meg így hajnaltájt), hiszen utólag könnyű okosnak lenni. Előfordul, hogy adott esetben kiderül, hogy a másik fél milyen döntésre számított tőlünk, és a legszebb, amikor visszagondolva tényleg egyértelmű lépésnek kellett volna lennie...vagy mégsem? Itt lép közbe a fentebb említett világnézetpáros a sorsunk alakulásáról. Vajon teljesen szabad kezet kapunk benne vagy csak a sztoriszálat követve ingázunk végig életünk trolivonalán?
Saját voksomat az előbbi mellett tenném le, de mindkét esetben látok racionalitást, viszont ez újabb kérdéseket dobna fel. Én pedig lusta vagyok több kérdőjelet leírni ebben a bejegyzésben, így is túl sok volt belőle mára :)
Nem marad más hátra, mint az előre: járjátok utatok továbbra is, de egy jó tanácsot fogadjatok el: ha döntenetek kell, ne gondolkozzátok túl, az sosem vezet jóra.
A következő ihletpacáig az Erő lett lészen véletek!
(ui.: el nem tudjátok képzelni, hogy milyen, amikor 47 tüdőbajos macska vernyog, kapar, próbál túlélni veled egy légtérben...ja, várjunk csak, bocs, csak a szobatársam horkol...-.-")
2013. november 19., kedd
2013. november 13., szerda
Élvezni azt, amit úgyse
Mai bejegyzésünk érdekes lesz, némileg tán szomorkás, enyhén morózus, de muszáj.
Nem értjük magunkat, soha nem is értettük, de tettük, mit szívünk diktált. Furán vagyunk összerakva, impulzusok módjára keringünk egy nagy szervezet végtelenjében, gondolva, hogy van valami célunk, majd rájövünk, hogy random módra műveltünk valamit, aminek utólag visszagondolva van értelme, de semmi köze nincs az eredeti elképzeléshez. És hogy mindez miért történik? Két dolog miatt: az egyik a szívünk, a másik az eszünk. És ez a két dolog az, amit bármikor felborít egyetlen érzés, ami kifordít magadból és késztet arra, hogy hülyeséget csinálj és letérj arról az útról, amit te elképzeltél alapból. Ez pedig nem más, mint a szerelem. Igen, sablonos vagyok, ez van, bocs. Viszont igazam van. Mindegyikünk, aki olvassa ezt, volt már beleesve valakibe, akár plátóian, akár nem, a lényeg ugyanaz volt: kizökkent a mindennapok rutinjából és kivetkőzve magából máshogy viselkedve, ótvar baromságokat művelve csinálta tovább az életét csak és kizárólag azért, hogy legrosszabb esetben két-három hét múlva visszatekintsen és csak annyit mondjon: WTF?.
Ha jobban járt? Abba ne menjünk bele, hiszen az a jóember bizony jól járt, legalábbis egy adott időintervallumra, ha összejött, akkor [x,y] és y biza abba a fránya végtelenbe tart.
Addig is: akit éppen elfogott ez az érzés és nem tud mit kezdeni magával, annak egy tanács: csináld végig, harcolj, ha tényleg úgy érzed, hogy ő az, akkor ne tétovázz, hanem tedd meg, amit tenned kell.
Ha pedig csak tétováznál, gondolkozz el ezen a dalon:
Arrivederci barátaim!
Nem értjük magunkat, soha nem is értettük, de tettük, mit szívünk diktált. Furán vagyunk összerakva, impulzusok módjára keringünk egy nagy szervezet végtelenjében, gondolva, hogy van valami célunk, majd rájövünk, hogy random módra műveltünk valamit, aminek utólag visszagondolva van értelme, de semmi köze nincs az eredeti elképzeléshez. És hogy mindez miért történik? Két dolog miatt: az egyik a szívünk, a másik az eszünk. És ez a két dolog az, amit bármikor felborít egyetlen érzés, ami kifordít magadból és késztet arra, hogy hülyeséget csinálj és letérj arról az útról, amit te elképzeltél alapból. Ez pedig nem más, mint a szerelem. Igen, sablonos vagyok, ez van, bocs. Viszont igazam van. Mindegyikünk, aki olvassa ezt, volt már beleesve valakibe, akár plátóian, akár nem, a lényeg ugyanaz volt: kizökkent a mindennapok rutinjából és kivetkőzve magából máshogy viselkedve, ótvar baromságokat művelve csinálta tovább az életét csak és kizárólag azért, hogy legrosszabb esetben két-három hét múlva visszatekintsen és csak annyit mondjon: WTF?.
Ha jobban járt? Abba ne menjünk bele, hiszen az a jóember bizony jól járt, legalábbis egy adott időintervallumra, ha összejött, akkor [x,y] és y biza abba a fránya végtelenbe tart.
Addig is: akit éppen elfogott ez az érzés és nem tud mit kezdeni magával, annak egy tanács: csináld végig, harcolj, ha tényleg úgy érzed, hogy ő az, akkor ne tétovázz, hanem tedd meg, amit tenned kell.
Ha pedig csak tétováznál, gondolkozz el ezen a dalon:
2013. június 13., csütörtök
Az első harmad vége
Hosszú idő után újra kitörni vágyik belőlem a mélyen elveszett blogger. Az apropója ennek talán az, hogy befejeztem első teljes évemet Veszprémben és megpróbálnám összefoglalni ezt a szeptember-június intervallumot néhány mondat formájában.
14 év nyugalom után belefejeltem a közepébe: a kényelmes otthoni életet lecseréltem egy szintén kényelmes veszprémire. Az első napok a szokásos módon teltek: mintha kirándulni mentem volna, csak éppen folyamatosan. Egy idő után azonban észrevehetetlen módon megváltozott a gondolkodásom is, majd eljött a mai nap, amikor is már úgy indulok hazafelé, hogy egyszerre van "honvágyam" mindkét irányba. Szívesen maradnék fent is, de ugyanúgy haza is húzok már, mert egyelőre elég volt. Értem én, hogy fiatal felnőtt, meg kirepülés a fészekből, meg önállósodás, de attól még ez így szar.
Sok jó embert ismertem, sok olyat, aki jónak tűnt, de később kiderült, hogy gyakrabban mutogatják a foguk fehérjét, mint hogy Rudolf gólt lőjön az MB1-ben (copyright by Trollfoci), fura figurákat, gyökereket, kockákat, egyszóval a kollégium és az egyetem maga egy multikulturális csoda. Ebből a szempontból nagyon is örülök, hogy központis lehettem, mert tényleg nagyrészt csupa segítő (és inni-) -kész emberekkel hozott össze a sors és emberileg is több lettem tőlük és ezt köszönöm nekik.
A szobáról, avagy arról a bizonyos 403-ról muszáj külön szót ejteni, hiszen nem ismeretlenekként kerültünk egymás mellé.
A Takács-Horváth-Gergó-Varga-Unger-ötösfogat kiegészült Kusztor közlegénnyel, így adva ki egy teljes egészet minden szempontból. Az akklimatizálódás nem ment egykönnyen, összezördülés volt dögivel, de vizsgaidőszakra és második félévre már (elvileg) megszoktuk egymás rigolyáit, mert ugyebár mosogatni elég egyszer egy héten, de akkor nagyon ;)
Szakmai szempontú értékelés nem lesz, csak néhány statisztika: 54 felvett kredit, 35 teljesített kredit, erős félsikerként tudom elkönyvelni, van hova fejlődni, a második harmadra már fejben erősebben jövök ki, némi edzői utasítással megtámogatva.
Nagyjából ennyi, most jön három teljes hónap itthon, aztán irány vissza a királynék városába, mert nem szabad leállni, addig is: "Dunántúl, Veszprém, Pannon Egyetem / Mikor idejöttem, már tudtam, hogy szeretem..."
Lávpíszgúdbáj!
14 év nyugalom után belefejeltem a közepébe: a kényelmes otthoni életet lecseréltem egy szintén kényelmes veszprémire. Az első napok a szokásos módon teltek: mintha kirándulni mentem volna, csak éppen folyamatosan. Egy idő után azonban észrevehetetlen módon megváltozott a gondolkodásom is, majd eljött a mai nap, amikor is már úgy indulok hazafelé, hogy egyszerre van "honvágyam" mindkét irányba. Szívesen maradnék fent is, de ugyanúgy haza is húzok már, mert egyelőre elég volt. Értem én, hogy fiatal felnőtt, meg kirepülés a fészekből, meg önállósodás, de attól még ez így szar.
Sok jó embert ismertem, sok olyat, aki jónak tűnt, de később kiderült, hogy gyakrabban mutogatják a foguk fehérjét, mint hogy Rudolf gólt lőjön az MB1-ben (copyright by Trollfoci), fura figurákat, gyökereket, kockákat, egyszóval a kollégium és az egyetem maga egy multikulturális csoda. Ebből a szempontból nagyon is örülök, hogy központis lehettem, mert tényleg nagyrészt csupa segítő (és inni-) -kész emberekkel hozott össze a sors és emberileg is több lettem tőlük és ezt köszönöm nekik.
A szobáról, avagy arról a bizonyos 403-ról muszáj külön szót ejteni, hiszen nem ismeretlenekként kerültünk egymás mellé.
A Takács-Horváth-Gergó-Varga-Unger-ötösfogat kiegészült Kusztor közlegénnyel, így adva ki egy teljes egészet minden szempontból. Az akklimatizálódás nem ment egykönnyen, összezördülés volt dögivel, de vizsgaidőszakra és második félévre már (elvileg) megszoktuk egymás rigolyáit, mert ugyebár mosogatni elég egyszer egy héten, de akkor nagyon ;)
Szakmai szempontú értékelés nem lesz, csak néhány statisztika: 54 felvett kredit, 35 teljesített kredit, erős félsikerként tudom elkönyvelni, van hova fejlődni, a második harmadra már fejben erősebben jövök ki, némi edzői utasítással megtámogatva.
Nagyjából ennyi, most jön három teljes hónap itthon, aztán irány vissza a királynék városába, mert nem szabad leállni, addig is: "Dunántúl, Veszprém, Pannon Egyetem / Mikor idejöttem, már tudtam, hogy szeretem..."
Lávpíszgúdbáj!
2013. március 21., csütörtök
Life is just a game
Mai posztomnak nincs konkrét témája, csak egy olyan elmélkedős-gondolkodós-összefüggéstelen-hajnalegyvanésírnivankedvem bejegyzés lesz.
Lehet, hogy én játszom rosszul ezt a game-et, melyet Életnek hívnak. Lehet, hogy nem. De ami biztos, hogy én valamelyik checkpointot rohadtul kihagytam az eddigi 21 állomás során. Elnézve egyes embereket, nem csak egyet. Ez persze teljesen normális dolog, hiszen mindenki más neveltetést kap, máshogy reagál dolgokra, más tanulságokat szűr le. De mégis, néha-néha azért eleszmélek azon, hogy másnak miért megy valami ennyire zsigerből. Nem lexikai tudásra, esetleg fizikai gyakorlatra célzok, hanem apró-cseprőnek tűnő hétköznapi dolgokra: szó nélkül elvégezni a házimunkát, idegeskedés nélkül megszólítani egy másik nemhez tartozó embert, aki iránt esetleg későbbiekben táplálna néminemű érzelemmennyiséget, esetleg autót vezetni, csak hogy pár példát írjak.
Azzal, hogy idejöttem Veszprémbe, egy teljesen új világ nyílt meg előttem, régi-új emberek, szokások, klikkek, enyhén saját lábra állás (naaaaaaaaaagyon enyhén), szóval a szokásos. Innen kiragadnám a környezetemet, amit már otthon is (magamat jó emberismerőnek tartva) próbáltam elemezni, szemlélni, de ez itt még jobban kiteljesedett. Jó nézni a különböző társaságokat, hogy mennyire máshogy gondolkoznak, tőből különböznek egymástól, jó hallgatni őket, és itt nem csak a pletykákra, meg tanulása gondolok, hanem magára egy "normál", egyetemisták között zajló beszélgetésre. Nem hinné senki, hogy öt perc alatt ki lehet ismerni egy embert. Én sem állítok ilyet, de egyre jobban megismerem a környezetem, és egy idő után már nincs meglepetés, mindenkitől várom az adott reakciót és amikor tényleg az jön, csak somolygok magamban, hogy "yep, igazad volt". Viszont ennek van egy hátulütője is: ezt nem mindenki szereti, főleg ha rájönnek :D Ráadásként magát a kommunikáció részét is megnehezítheti a dolgoknak, ha nagyon koncentrálunk az elemzésre. Szóval csak csínján ezzel, de aki okosan csinálja, annak jól jöhet :)
Ennyi mára, sok összefüggést ne keressetek, ez most csak így némi agyalapi lomtárürítés volt.
Gúdbáj, jóéjt és ne felejtsetek el Save-t nyomni elalvás előtt.
Lehet, hogy én játszom rosszul ezt a game-et, melyet Életnek hívnak. Lehet, hogy nem. De ami biztos, hogy én valamelyik checkpointot rohadtul kihagytam az eddigi 21 állomás során. Elnézve egyes embereket, nem csak egyet. Ez persze teljesen normális dolog, hiszen mindenki más neveltetést kap, máshogy reagál dolgokra, más tanulságokat szűr le. De mégis, néha-néha azért eleszmélek azon, hogy másnak miért megy valami ennyire zsigerből. Nem lexikai tudásra, esetleg fizikai gyakorlatra célzok, hanem apró-cseprőnek tűnő hétköznapi dolgokra: szó nélkül elvégezni a házimunkát, idegeskedés nélkül megszólítani egy másik nemhez tartozó embert, aki iránt esetleg későbbiekben táplálna néminemű érzelemmennyiséget, esetleg autót vezetni, csak hogy pár példát írjak.
Azzal, hogy idejöttem Veszprémbe, egy teljesen új világ nyílt meg előttem, régi-új emberek, szokások, klikkek, enyhén saját lábra állás (naaaaaaaaaagyon enyhén), szóval a szokásos. Innen kiragadnám a környezetemet, amit már otthon is (magamat jó emberismerőnek tartva) próbáltam elemezni, szemlélni, de ez itt még jobban kiteljesedett. Jó nézni a különböző társaságokat, hogy mennyire máshogy gondolkoznak, tőből különböznek egymástól, jó hallgatni őket, és itt nem csak a pletykákra, meg tanulása gondolok, hanem magára egy "normál", egyetemisták között zajló beszélgetésre. Nem hinné senki, hogy öt perc alatt ki lehet ismerni egy embert. Én sem állítok ilyet, de egyre jobban megismerem a környezetem, és egy idő után már nincs meglepetés, mindenkitől várom az adott reakciót és amikor tényleg az jön, csak somolygok magamban, hogy "yep, igazad volt". Viszont ennek van egy hátulütője is: ezt nem mindenki szereti, főleg ha rájönnek :D Ráadásként magát a kommunikáció részét is megnehezítheti a dolgoknak, ha nagyon koncentrálunk az elemzésre. Szóval csak csínján ezzel, de aki okosan csinálja, annak jól jöhet :)
Ennyi mára, sok összefüggést ne keressetek, ez most csak így némi agyalapi lomtárürítés volt.
Gúdbáj, jóéjt és ne felejtsetek el Save-t nyomni elalvás előtt.
2013. február 22., péntek
Hűség as its finest, avagy más élete mindig zöldebb
Kellemes második félévbe csöppentem, szinte folyamatosan szivárog némi ihlet a szürke hétköznapokba. Mit szivárog, ömlik, zuhog, eláraszt és csak nehezen tudom a fejemet a felszínén tartani, különben elvinne magával. (Enyhén költői bevezető vége)
Miért törődünk másokkal? Erre sok okunk lehet: barátság, szerelem, hűség, akár mert anyáskodó típusúak vagyunk, netán az empátia teng bennünk túl. Ezzel önmagában nem is lenne gond, a problémák akkor kezdődnek, amikor a másik ebből nem kér és/vagy az illető túlzásba viszi a proteksönt az adott személy irányába.
Kissé konkretizálnám egy példával:
Adott szituáció: kollégium, 5-99 haver, hasonló számú hölgyemény, enyhe alkoholfogyasztás, hangulat, zene, TrombiDumbi-kóla.
Mint az gondolom, ti, kedves olvasók is tudjátok, az etilnek van egy olyan mellékhatása, hogy a fejünkbe szállva némileg megzavarja az agysejtek működését, oldja a gátlásokat és savakkal aldehideket képez (remélem jön egy kémikus és kijavít).
Nos, az egyik ilyen enyhén becsicsentett leányzó betámadta hősünket azon nem titkolt szándékkal, hogy az előzetesen és gondosan meghúzott határok átlépése után más is meg lesz húzva. Na igen ám, de: emberünk nem egyedül tengeti mindennapjait, otthon őt várja a párja, addig pedig nem kívánja senkivel sem helyettesíteni, még akkor sem, ha ő maga is alkoholos befolyásoltság alatt állt elég erősen (remélem figyeltek gyárekek, ez lenne a követendő példa - erkölcsi tanmese vége). A kiscsaj csak nem hallgatott a szép szóra, a srác pedig egyre inkább tolta el magától, próbált segítséget kérni haverjától, aki jó haver módjára ofkorz, hogy baszott segíteni, bármily meglepő. És itt érkezik a csavar. (hééé, ki dobálózik itt csavarokkal? - a szerk.) A kollégiumi társaság egy része elég régóta ismeri egymást, és egyikük úgy érezte, hogy ide bizony kell egy erkölcscsősz, nosza, telefon elő, vegyük fel az egészet, másnap megmutatjuk neki és majd jól megbánja és megy haza bűnbánni az asszon'hoz, mert ugye egy részeg csaj megöleléséért, akivel józanon faszán el lehet dumálni, már minimum a pokol legmélyebb bugyraiba kell űzni az illetőt. Főleg , ha a mozdulatot magában már a csaj miatt el lehet adni úgy, hogy úúúú, smároltak. Pedig nem is, höhö. Nos, hogy is mondjam, a húzás nem volt túl szerencsés, bár tény, kell egy kis balhé is egy jó bulihoz, ez pedig pontosan jó alapot szolgáltat hozzá.
Itt már kiakadt a haverfaktor, ketten reflexből támadták le a csajt, hogy ezt így mégis MINEK? Válasz: mert ebből tanulni fog, várja az asszony, miért nem segítettetek neki ti, meg amúgyis mocskosgecik vagytok. Következő menüpont a félórás szájkarate volt, majd adrenalinnövelés, anyázás, sör a sorrend.
Nos, nem tudom, ki hogy van vele, de attól még, hogy valaki régi ismerős, az nem jelenti automatikusan azt, hogy mindentől védjük, amitől csak lehet, nehogy csináljon valami bakit az életben. Csináljon, majd tanul belőle, de az orra alá dörgölni rögtön egyszerre, hogy neked bizony a kurva anyád, mert what did you do tegnap este hülyegyerek, az kezdésnek egy kicsit erős. Ha pedig nem is "ismeri" az illetőt, a gondolkodásmódját, szokásait, akkor meg végképp minek szól bele a dolgába, főleg, ha az nem is úgy történt, csak úgy nézett ki. Látott már ilyet a világ, egy félresikerült kép/videó, egy kis szín és máris a feje tetejére lehet állítani kapcsolatokat, kormányokat, háborúkat, mindent. Értem én, hogy mindez, a fenti sztorinál maradva, elvileg hősünk érdekében lett cselekedve, de hát hogy is mondjam...kár volt. Persze, törődhet vele, ez nem is baj, de néha hagyni kell, hadd legyen valaki hülye, mert az életben nem tanul másból jobban, mint a saját hibájából. Meg amúgyis, mi közünk lenne nekünk ahhoz, hogy a másik mit csinál? Mihez kezd az életével, milyen döntéseket hoz? Köszönöm szépen, elég nekem a magam élete, mást hadd ne kelljen irányítanom. Ez nem a Baldur's Gate, hogy komplett csapattal kell menni, ez kérem egyjátékos mód. És addig jó, amíg így is marad.
Tanulság: Az utolsó sört soha ne idd meg, nem tesz jót.
(A mai bejegyzést a Kusztor Futóegylet, LaptopDJ by eLZSé, a Borbála tablettás üdítőital és a MÁV támogatta [tényleg szarok a vonatok, késnek meg minden, de itt jön rám az írhatnék...ki ért ezt?])
2013. február 15., péntek
Érzelmi sufnituning
Kedves naplóm! Vizsgaidőszak óta először tévedek feléd, bár ez sem volt betervezve, de hát ilyen az élet.
Lesz itt ma minden, szerelmi sokszög, férfi-nő barátság, Sex on the beach, League of Legends, vér, verejték és könnyek.
Vajh hol is vegyem fel történetem selyemfonalát? A nagyonlegelején, az éppenhogyaközepén, netán haladjunk visszafelé? Hmm...
Match starting in 5...4...3...2...1...GO!
Szereplők:
-évek óta együtt levő pár, (csak hogy könnyebb dolgom legyen: Darius és Katarina)
-a pár női tagjának barátnője, (Annie)
-a barátnő barátja (nem pasija, barátja) (Garen)
-a barátnő barátjának cimborája (Zed)
Alapszituáció: Adott a fenti társaság, akik hetente-kéthetente összeülnek dumálni, játszani, stb.
Annie és Katarina kb. 1 éve ismerik egymást (és Annie rajta keresztük Dariust), gyorsan összebarátkoztak hasonló stílusuk, gondolkodásmódjuk miatt. Garen és Annie együtt nőttek fel, csak úgy, mint Garen és Zed, azonban Zed és Annie csak 2 éve találkoztak először egymással (remélem mindenki belekavarodott a nevekbe, höhö).
Bonyodalom: Annie szingli, Darius nem, viszont Annie tudtán kívül és valószínűsíthetően nem szándékosan elcsavarja a hooossszúúú idő óta kapcsolatban élő Darius fejét. Darius-Katarina pár off, néhány hétre szétmennek, Annie vigasztalja Kat-et, Dariustól nem akar semmit, de ezt Kat nem hiszi el. Garen eközben erősen pszichomókust játszik. A dolgok elsimulnak, Darius-Katarina kapcsolat újra él, mindenki boldog, az égen szivárvány, felzúgnak a fanfárok.
A baráti kör új taggal bővül, miután Garen elrángatja magával Zedet is az egyik sörözésre, aki épp fasírtban van a barátnőjével. Két alkalom (és a háttérben zajló események tömkelegének áradata) [remélem jár erre valami magyarszakos...:P] teljesen elég ahhoz, hogy az eddig biztosnak hitt rend úgy amblock feje tetejére álljon. Lejátszódik a fentebb írt eset, azzal megbonyolítva, hogy Zed is érez vmit Annie iránt, amit tagad, Annie Zed iránt, amit szintén tagad, Darius beleesik Anniebe, aki ezt nem viszonozza, Katarina pedig teljesen margóra kerül saját belátása szerint. Garen pedig aggódva-izgulva figyeli az eseményeket és készül...hiszen egy pszichomosómedvének ilyenkor biza akad dolga.
End of match.
A barátság alapja a bizalom, egymás támogatása és legtöbbször a titoktartás is. A szerelemnél ez kiegészül a hűséggel is. (Szeretetet eleve nem írok, hiszen az alap) Azonban ha egy "baráti" körben mondjuk egy pár mellett van szingli srác és csaj is, az mindjárt megbonyolítja a helyzetet. Legalábbis a fenti szituban eléggé megkavarta a dolgokat. A nagyobb probléma ezután jött, hogy ahelyett, hogy mindenki leülne megbeszélni a másikkal, hogy mégis mi a fasz van, helyette külsősök bevonásával le van osztva az éppen ott nem levő tag, és ilyenkor bizony neki a prostituált szülőjét, mert ő tehet mindenről.
Hölgyek-urak: ennyire nehéz bevallani, hogy valami nem működik? Ha a párod hülye, akkor beszélj vele. Ha nem akar beszélni, üsd addig, járj a nyakára, kempeld bottomon ADcarryvel, amíg nem akar megszólalni, hogy mégis mi baja van. És talán nem kell mindjárt elővenni a kívülállót, akinek persze, hogy van köze az egészhez, és esélyes, hogy neki is vaj van a füle mögött, de nem biztos, hogy olyan módon, ahogy a megbántott ember gondolná.
Teljesen más: új pápa lesz, várjuk, hogy beteljesüljön Malakiás jóslata. Bár nekem az is elég lenne, ha valaki istenigazából gatyába rázná ezt a képmutató bagázst, akik érsekeknek, püspököknek és más egyházi méltóságnak merik nevezni magukat, holott nem mások, mint a politika által felfalt senkiházi porhüvelyek.
Félreértés ne essék, nincs bajom a hívőkkel, magával az egyházzal, vagy ilyesmi, csupán a működése és a környezetemben tapasztalt vallási dolgok intézték el azt, hogy soha az életben ne menjek többet templomba, max esküvőre.
Lesz itt ma minden, szerelmi sokszög, férfi-nő barátság, Sex on the beach, League of Legends, vér, verejték és könnyek.
Vajh hol is vegyem fel történetem selyemfonalát? A nagyonlegelején, az éppenhogyaközepén, netán haladjunk visszafelé? Hmm...
Match starting in 5...4...3...2...1...GO!
Szereplők:
-évek óta együtt levő pár, (csak hogy könnyebb dolgom legyen: Darius és Katarina)
-a pár női tagjának barátnője, (Annie)
-a barátnő barátja (nem pasija, barátja) (Garen)
-a barátnő barátjának cimborája (Zed)
Alapszituáció: Adott a fenti társaság, akik hetente-kéthetente összeülnek dumálni, játszani, stb.
Annie és Katarina kb. 1 éve ismerik egymást (és Annie rajta keresztük Dariust), gyorsan összebarátkoztak hasonló stílusuk, gondolkodásmódjuk miatt. Garen és Annie együtt nőttek fel, csak úgy, mint Garen és Zed, azonban Zed és Annie csak 2 éve találkoztak először egymással (remélem mindenki belekavarodott a nevekbe, höhö).
Bonyodalom: Annie szingli, Darius nem, viszont Annie tudtán kívül és valószínűsíthetően nem szándékosan elcsavarja a hooossszúúú idő óta kapcsolatban élő Darius fejét. Darius-Katarina pár off, néhány hétre szétmennek, Annie vigasztalja Kat-et, Dariustól nem akar semmit, de ezt Kat nem hiszi el. Garen eközben erősen pszichomókust játszik. A dolgok elsimulnak, Darius-Katarina kapcsolat újra él, mindenki boldog, az égen szivárvány, felzúgnak a fanfárok.
A baráti kör új taggal bővül, miután Garen elrángatja magával Zedet is az egyik sörözésre, aki épp fasírtban van a barátnőjével. Két alkalom (és a háttérben zajló események tömkelegének áradata) [remélem jár erre valami magyarszakos...:P] teljesen elég ahhoz, hogy az eddig biztosnak hitt rend úgy amblock feje tetejére álljon. Lejátszódik a fentebb írt eset, azzal megbonyolítva, hogy Zed is érez vmit Annie iránt, amit tagad, Annie Zed iránt, amit szintén tagad, Darius beleesik Anniebe, aki ezt nem viszonozza, Katarina pedig teljesen margóra kerül saját belátása szerint. Garen pedig aggódva-izgulva figyeli az eseményeket és készül...hiszen egy pszichomosómedvének ilyenkor biza akad dolga.
End of match.
A barátság alapja a bizalom, egymás támogatása és legtöbbször a titoktartás is. A szerelemnél ez kiegészül a hűséggel is. (Szeretetet eleve nem írok, hiszen az alap) Azonban ha egy "baráti" körben mondjuk egy pár mellett van szingli srác és csaj is, az mindjárt megbonyolítja a helyzetet. Legalábbis a fenti szituban eléggé megkavarta a dolgokat. A nagyobb probléma ezután jött, hogy ahelyett, hogy mindenki leülne megbeszélni a másikkal, hogy mégis mi a fasz van, helyette külsősök bevonásával le van osztva az éppen ott nem levő tag, és ilyenkor bizony neki a prostituált szülőjét, mert ő tehet mindenről.
Hölgyek-urak: ennyire nehéz bevallani, hogy valami nem működik? Ha a párod hülye, akkor beszélj vele. Ha nem akar beszélni, üsd addig, járj a nyakára, kempeld bottomon ADcarryvel, amíg nem akar megszólalni, hogy mégis mi baja van. És talán nem kell mindjárt elővenni a kívülállót, akinek persze, hogy van köze az egészhez, és esélyes, hogy neki is vaj van a füle mögött, de nem biztos, hogy olyan módon, ahogy a megbántott ember gondolná.
Teljesen más: új pápa lesz, várjuk, hogy beteljesüljön Malakiás jóslata. Bár nekem az is elég lenne, ha valaki istenigazából gatyába rázná ezt a képmutató bagázst, akik érsekeknek, püspököknek és más egyházi méltóságnak merik nevezni magukat, holott nem mások, mint a politika által felfalt senkiházi porhüvelyek.
Félreértés ne essék, nincs bajom a hívőkkel, magával az egyházzal, vagy ilyesmi, csupán a működése és a környezetemben tapasztalt vallási dolgok intézték el azt, hogy soha az életben ne menjek többet templomba, max esküvőre.
2013. január 11., péntek
A szorgalom teljes hiánya, avagy hogyan is kell tanulni?
Nos nem, ez nem egy tanulásmódszertanról szóló kézikönyv lesz, egyrészt mert fölösleges ilyet még kiadni is, másrészt meg pont tőlem? Ennyi erővel keresztény imakönyvet is írhatnék...
Adott random egyetem random diákokkal random vizsgákkal péntek déli vizsgaidőponttal.
Legutóbbi vizsga: szerda 9 óra, sikerélmény-faktor: maximális (értsd: meglett a kettes)
Időpont: kedd délután
Helyszín: random kóterszoba
Cselekmény: Óhh, gyárekek, sima volt, megvan, még négy kredit a zsebben, kövi csak pénteken, nem kell sietni, az anyag könnyű, ráér, ma még pihenjünk, van rá két napunk, CoD szeró is pont most indul, le kell vezetni a feszültséget.
Nap hátralevő részében táplálkozás-tisztálkodás-kockulás tetszőleges permutációja.
Időpont: szerda egész nap
Helyszín: ugyanott
Cselekmény: Átfutottam az anyagot, nem para, van benn pár neccesebb egyenlet, de félóra alatt meglesz az is. Meg amúgy is, van fenn vizsgaanyag, majd abból gyakorlunk, van Minecraft-szeró, gyere, menjen anyád, majd máskor.
Nap hátralevő részében táplálkozás-tisztálkodás-kockulás-ökörködés tetszőleges, multiplikatív sorrendje.
Időpont: csütörtök este 18:30 körül
Helyszín: ugyanott és két szobával arrébb
Cselekmény: nabazmeg.
Időpont: péntek hajnal 3:15
Helyszín: ugyanott jobbra
Cselekmény: fogalmazás, blogírás, ja meg tanulni kéne!
Adódik a kérdés: miért az utolsó pillanatban? Nos, aki el volt szokva a tanulástól tizennégy évig, annak ez a válasz egyértelmű...minek is tanuljak, ha tudok...a probléma, hogy ez eddig volt így :) Mostantól enyhe szopóág, dea puska a tudás ereje mindent legyőz. Vagy mi a fene. Na csó!
(írta és rendezte: Cantor-Bernstein-Schröder és az implikált A-B injektív relációk)
Adott random egyetem random diákokkal random vizsgákkal péntek déli vizsgaidőponttal.
Legutóbbi vizsga: szerda 9 óra, sikerélmény-faktor: maximális (értsd: meglett a kettes)
Időpont: kedd délután
Helyszín: random kóterszoba
Cselekmény: Óhh, gyárekek, sima volt, megvan, még négy kredit a zsebben, kövi csak pénteken, nem kell sietni, az anyag könnyű, ráér, ma még pihenjünk, van rá két napunk, CoD szeró is pont most indul, le kell vezetni a feszültséget.
Nap hátralevő részében táplálkozás-tisztálkodás-kockulás tetszőleges permutációja.
Időpont: szerda egész nap
Helyszín: ugyanott
Cselekmény: Átfutottam az anyagot, nem para, van benn pár neccesebb egyenlet, de félóra alatt meglesz az is. Meg amúgy is, van fenn vizsgaanyag, majd abból gyakorlunk, van Minecraft-szeró, gyere, menjen anyád, majd máskor.
Nap hátralevő részében táplálkozás-tisztálkodás-kockulás-ökörködés tetszőleges, multiplikatív sorrendje.
Időpont: csütörtök este 18:30 körül
Helyszín: ugyanott és két szobával arrébb
Cselekmény: nabazmeg.
Időpont: péntek hajnal 3:15
Helyszín: ugyanott jobbra
Cselekmény: fogalmazás, blogírás, ja meg tanulni kéne!
Adódik a kérdés: miért az utolsó pillanatban? Nos, aki el volt szokva a tanulástól tizennégy évig, annak ez a válasz egyértelmű...minek is tanuljak, ha tudok...a probléma, hogy ez eddig volt így :) Mostantól enyhe szopóág, de
(írta és rendezte: Cantor-Bernstein-Schröder és az implikált A-B injektív relációk)
2013. január 5., szombat
Világmegváltás vs. andragógia
Mikor is jöjjön rám az írhatnék, ha nem pont a [ kóma - matekanalízis - hajnal három van, aludni kéne ] háromszög kellős közepén. Elgondolkoztam, hogy vajh, minek is kell nekem a hülye fejemmel integrálnom, deriválnom, az égiek tudják, hány különböző emberről elnevezett szabályt alkalmaznom egyetemi éveim során, amit a legjobb eséllyel sem fogok hasznosítani, ha egyszer szorgos, adófizető polgára akarok lenni hazámnak. (más kérdés, hogy a fene se akar itthon maradni ilyen körülmények között, de ez nem az a poszt)
Bölcsészet: mint olyan, maga a szó tényleg tudást sugároz, manapság azonban a leglekezelőbb szavak egyike, és talán félig-meddig jogosan is (mielőtt meglincselne a sok BTK / MFTK / ahol éppen ahogy hívják a bölcsészkart, nyugi, nem akarok én itt szidni senkit) (na jó, de).
Elhiszem, hogy van olyan szak a bölcsészkarokon, aminek van értelme (lásd tanári szakok, bár egészségére váljék, aki a mai Magyarországon tanár szeretne lenni), van aki odakerült, de minél előbb szabadulna onnan. Ezt a réteget is megértem, valahogy be akart kerülni, ugródeszkának használja egy másik szakhoz, bevett szokás, hát istenem.
És vannak a büfészakosok, anyuci pici fiai-lányai, akik olvasni alig tudnak, de legyen diplomájuk, "meeeer az kell". Tegnap nézegettem kedvenc kék közösségi képeskönyvecskénket (alliteráció, csak hogy a magyarosok is örüljenek :) ), bevillan ismerős állapota:
"jajj, mindjárt jogvizsga"
Magamban már kezdenék szorítani neki, hasonló az a cipő ideát is...aztán jobban ránéztem, hogy ki is volt ez az ismerősöm. Egy olyan leányzó, aki pár éve még nem tudott egy négymondatos szöveget folyamatosan felolvasni, érettségin másodikra rugdosták át a város egyik középgyenge szakközepében. Na mondom, ez meg mégis mi a bánatos lófaszt keres egyetemen, nézzük meg gyors, hova is jár: <insert egyetemnév> - BTK.
Áhhá, így már mindent értek.
Szóval kedves normális BTK-sok, ne vegyétek magatokra a sok ívet, amit kaptok, ha mégis, lehetőleg ne rajtunk, hanem ezeken a díszhuszárokon és pirított ribancaikon vezessétek le, miattuk vagytok megszólva.
Na irány vissza analizálni, hiszen nincs is jobb így fél 4 felé egy kis Riemann-integrálnál.
Ave!
Bölcsészet: mint olyan, maga a szó tényleg tudást sugároz, manapság azonban a leglekezelőbb szavak egyike, és talán félig-meddig jogosan is (mielőtt meglincselne a sok BTK / MFTK / ahol éppen ahogy hívják a bölcsészkart, nyugi, nem akarok én itt szidni senkit) (na jó, de).
Elhiszem, hogy van olyan szak a bölcsészkarokon, aminek van értelme (lásd tanári szakok, bár egészségére váljék, aki a mai Magyarországon tanár szeretne lenni), van aki odakerült, de minél előbb szabadulna onnan. Ezt a réteget is megértem, valahogy be akart kerülni, ugródeszkának használja egy másik szakhoz, bevett szokás, hát istenem.
És vannak a büfészakosok, anyuci pici fiai-lányai, akik olvasni alig tudnak, de legyen diplomájuk, "meeeer az kell". Tegnap nézegettem kedvenc kék közösségi képeskönyvecskénket (alliteráció, csak hogy a magyarosok is örüljenek :) ), bevillan ismerős állapota:
"jajj, mindjárt jogvizsga"
Magamban már kezdenék szorítani neki, hasonló az a cipő ideát is...aztán jobban ránéztem, hogy ki is volt ez az ismerősöm. Egy olyan leányzó, aki pár éve még nem tudott egy négymondatos szöveget folyamatosan felolvasni, érettségin másodikra rugdosták át a város egyik középgyenge szakközepében. Na mondom, ez meg mégis mi a bánatos lófaszt keres egyetemen, nézzük meg gyors, hova is jár: <insert egyetemnév> - BTK.
Áhhá, így már mindent értek.
Szóval kedves normális BTK-sok, ne vegyétek magatokra a sok ívet, amit kaptok, ha mégis, lehetőleg ne rajtunk, hanem ezeken a díszhuszárokon és pirított ribancaikon vezessétek le, miattuk vagytok megszólva.
Na irány vissza analizálni, hiszen nincs is jobb így fél 4 felé egy kis Riemann-integrálnál.
Ave!
2013. január 4., péntek
< Insert title here >
Életem első vizsgaidőszakának közepén nekem is lehetne jobb dolgom, minthogy egy blogra pötyögjek hajnalban, de hát istenem, mikor, ha nem most. A lelkesedés ki tudja meddig tart majd (remélhetőleg tovább, mint amennyit hegylakó barátom jósolt: "Tökmindegy mit csinálsz, úgyis megunod egy hét után"), ennél talán tovább.
Kezdjük egy alapállítással: Az emberek hülyék.
a.)
Márcsak azért is, mert képtelenek függetleníteni magukat másoktól, akiket jobb esetben le se szarnak, de azért meg kell nekik is felelni, mert különben "jajj, mit mondanak rólunk". Kit érdekel? Do what you want, man! Vagy ahogy a Becks-reklámban is elhangzik: "Egyszer élsz, kezedben a kulcs". Minek csesznéd el ezt a 0-120 évet arra, hogy jópofizz másoknak?
b.)
Váltig ragaszkodnak valamihez, amiről ők maguk is tudják, hogy pont az ellenkezője igaz, de nem hajlandóak engedni az "igazukból". Miért is? Mert az ember léte alapján önző, nem csak fizikai, tárgyi, de szellemi szinten is. Szereti, ha igaza van, szereti magát egy saját kis rózsaszín világba ringatni, holott körülötte a környezete tisztában van ennek az ellenkezőjével.
c.)
Vannak emberek, akik szerint a dartsnak nincs sportértéke. Na ők végképp eláshatják magukat :)
Elsőre ennyit, következő múzsacsókig pedig jó estét, jó szurkolást!
És lőn világosság...
Újra a nagyvilágra eresztem magamat ezen blog keretein belül (a régit itt találhatjátok meg: Hétköznapi hazugságok ). Külön célom nincs a netes naplóval, csak a néha felmerülő ihletingoványok szavakba-mondatokba történő öntése.
Szóval agymenésre, társadalomkritikára, trollokra fel, avagy ki mint esik, úgy arat!
Sovereign
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)