2013. február 22., péntek

Hűség as its finest, avagy más élete mindig zöldebb


Kellemes második félévbe csöppentem, szinte folyamatosan szivárog némi ihlet a szürke hétköznapokba. Mit szivárog, ömlik, zuhog, eláraszt és csak nehezen tudom a fejemet a felszínén tartani, különben elvinne magával. (Enyhén költői bevezető vége)

Miért törődünk másokkal? Erre sok okunk lehet: barátság, szerelem, hűség, akár mert anyáskodó típusúak vagyunk, netán az empátia teng bennünk túl. Ezzel önmagában nem is lenne gond, a problémák akkor kezdődnek, amikor a másik ebből nem kér és/vagy az illető túlzásba viszi a proteksönt az adott személy irányába.
Kissé konkretizálnám egy példával:
Adott szituáció: kollégium, 5-99 haver, hasonló számú hölgyemény, enyhe alkoholfogyasztás, hangulat, zene, TrombiDumbi-kóla.
 Mint az gondolom, ti, kedves olvasók is tudjátok, az etilnek van egy olyan mellékhatása, hogy a fejünkbe szállva némileg megzavarja az agysejtek működését, oldja a gátlásokat és savakkal aldehideket képez (remélem jön egy kémikus és kijavít).
Nos, az egyik ilyen enyhén becsicsentett leányzó betámadta hősünket azon nem titkolt szándékkal, hogy az előzetesen és gondosan meghúzott határok átlépése után más is meg lesz húzva. Na igen ám, de: emberünk nem egyedül tengeti mindennapjait, otthon őt várja a párja, addig pedig nem kívánja senkivel sem helyettesíteni, még akkor sem, ha ő maga is alkoholos befolyásoltság alatt állt elég erősen (remélem figyeltek gyárekek, ez lenne a követendő példa - erkölcsi tanmese vége). A kiscsaj csak nem hallgatott a szép szóra, a srác pedig egyre inkább tolta el magától, próbált segítséget kérni haverjától, aki jó haver módjára ofkorz, hogy baszott segíteni, bármily meglepő. És itt érkezik a csavar. (hééé, ki dobálózik itt csavarokkal? - a szerk.) A kollégiumi társaság egy része elég régóta ismeri egymást, és egyikük úgy érezte, hogy ide bizony kell egy erkölcscsősz, nosza, telefon elő, vegyük fel az egészet, másnap megmutatjuk neki és majd jól megbánja és megy haza bűnbánni az asszon'hoz, mert ugye egy részeg csaj megöleléséért, akivel józanon faszán el lehet dumálni, már minimum a pokol legmélyebb bugyraiba kell űzni az illetőt. Főleg , ha a mozdulatot magában már a csaj miatt el lehet adni úgy, hogy úúúú, smároltak. Pedig nem is, höhö. Nos, hogy is mondjam, a húzás nem volt túl szerencsés, bár tény, kell egy kis balhé is egy jó bulihoz, ez pedig pontosan jó alapot szolgáltat hozzá.
Itt már kiakadt a haverfaktor, ketten reflexből támadták le a csajt, hogy ezt így mégis MINEK? Válasz: mert ebből tanulni fog, várja az asszony, miért nem segítettetek neki ti, meg amúgyis mocskosgecik vagytok. Következő menüpont a félórás szájkarate volt, majd adrenalinnövelés, anyázás, sör a sorrend.

Nos, nem tudom, ki hogy van vele, de attól még, hogy valaki régi ismerős, az nem jelenti automatikusan azt, hogy mindentől védjük, amitől csak lehet, nehogy csináljon valami bakit az életben. Csináljon, majd tanul belőle, de az orra alá dörgölni rögtön egyszerre, hogy neked bizony a kurva anyád, mert what did you do tegnap este hülyegyerek, az kezdésnek egy kicsit erős. Ha pedig nem is "ismeri" az illetőt, a gondolkodásmódját, szokásait, akkor meg végképp minek szól bele a dolgába, főleg, ha az nem is úgy történt, csak úgy nézett ki. Látott már ilyet a világ, egy félresikerült kép/videó, egy kis szín és máris a feje tetejére lehet állítani kapcsolatokat, kormányokat, háborúkat, mindent. Értem én, hogy mindez, a fenti sztorinál maradva, elvileg hősünk érdekében lett cselekedve, de hát hogy is mondjam...kár volt. Persze, törődhet vele, ez nem is baj, de néha hagyni kell, hadd legyen valaki hülye, mert az életben nem tanul másból jobban, mint a saját hibájából. Meg amúgyis, mi közünk lenne nekünk ahhoz, hogy a másik mit csinál? Mihez kezd az életével, milyen döntéseket hoz? Köszönöm szépen, elég nekem a magam élete, mást hadd ne kelljen irányítanom. Ez nem a Baldur's Gate, hogy komplett csapattal kell menni, ez kérem egyjátékos mód. És addig jó, amíg így is marad.

Tanulság: Az utolsó sört soha ne idd meg, nem tesz jót.

(A mai bejegyzést a Kusztor Futóegylet, LaptopDJ by eLZSé, a Borbála tablettás üdítőital és a MÁV támogatta [tényleg szarok a vonatok, késnek meg minden, de itt jön rám az írhatnék...ki ért ezt?])

2013. február 15., péntek

Érzelmi sufnituning

Kedves naplóm! Vizsgaidőszak óta először tévedek feléd, bár ez sem volt betervezve, de hát ilyen az élet.
Lesz itt ma minden, szerelmi sokszög, férfi-nő barátság, Sex on the beach, League of Legends, vér, verejték és könnyek.

Vajh hol is vegyem fel történetem selyemfonalát? A nagyonlegelején, az éppenhogyaközepén, netán haladjunk visszafelé? Hmm...


Match starting in 5...4...3...2...1...GO!

Szereplők:
 -évek óta együtt levő pár, (csak hogy könnyebb dolgom legyen: Darius és Katarina)
 -a pár női tagjának barátnője, (Annie)
 -a barátnő barátja (nem pasija, barátja) (Garen)
 -a barátnő barátjának cimborája (Zed)

Alapszituáció: Adott a fenti társaság, akik hetente-kéthetente összeülnek dumálni, játszani, stb.
Annie és Katarina kb. 1 éve ismerik egymást (és Annie rajta keresztük Dariust), gyorsan összebarátkoztak hasonló stílusuk, gondolkodásmódjuk miatt. Garen és Annie együtt nőttek fel, csak úgy, mint Garen és Zed, azonban Zed és Annie csak 2 éve találkoztak először egymással (remélem mindenki belekavarodott a nevekbe, höhö).

Bonyodalom: Annie szingli, Darius nem, viszont Annie tudtán kívül és valószínűsíthetően nem szándékosan elcsavarja a hooossszúúú  idő óta kapcsolatban élő Darius fejét. Darius-Katarina pár off, néhány hétre szétmennek, Annie vigasztalja Kat-et, Dariustól nem akar semmit, de ezt Kat nem hiszi el. Garen eközben erősen pszichomókust játszik. A dolgok elsimulnak, Darius-Katarina kapcsolat újra él, mindenki boldog, az égen szivárvány, felzúgnak a fanfárok.
 A baráti kör új taggal bővül, miután Garen elrángatja magával Zedet is az egyik sörözésre, aki épp fasírtban van a barátnőjével. Két alkalom (és a háttérben zajló események tömkelegének áradata) [remélem jár erre valami magyarszakos...:P] teljesen elég ahhoz, hogy az eddig biztosnak hitt rend úgy amblock feje tetejére álljon. Lejátszódik a fentebb írt eset, azzal megbonyolítva, hogy Zed is érez vmit Annie iránt, amit tagad, Annie Zed iránt, amit szintén tagad, Darius beleesik Anniebe, aki ezt nem viszonozza, Katarina pedig teljesen margóra kerül saját belátása szerint. Garen pedig aggódva-izgulva figyeli az eseményeket és készül...hiszen egy pszichomosómedvének ilyenkor biza akad dolga.

End of match.

A barátság alapja a bizalom, egymás támogatása és legtöbbször a titoktartás is. A szerelemnél ez kiegészül a hűséggel is. (Szeretetet eleve nem írok, hiszen az alap) Azonban ha egy "baráti" körben mondjuk egy pár mellett van szingli srác és csaj is, az mindjárt megbonyolítja a helyzetet. Legalábbis a fenti szituban eléggé megkavarta a dolgokat. A nagyobb probléma ezután jött, hogy ahelyett, hogy mindenki leülne megbeszélni a másikkal, hogy mégis mi a fasz van, helyette külsősök bevonásával le van osztva az éppen ott nem levő tag, és ilyenkor bizony neki a prostituált szülőjét, mert ő tehet mindenről.
Hölgyek-urak: ennyire nehéz bevallani, hogy valami nem működik? Ha a párod hülye, akkor beszélj vele. Ha nem akar beszélni, üsd addig, járj a nyakára, kempeld bottomon ADcarryvel, amíg nem akar megszólalni, hogy mégis mi baja van. És talán nem kell mindjárt elővenni a kívülállót, akinek persze, hogy van köze az egészhez, és esélyes, hogy neki is vaj van a füle mögött, de nem biztos, hogy olyan módon, ahogy a megbántott ember gondolná.

Teljesen más: új pápa lesz, várjuk, hogy beteljesüljön Malakiás jóslata. Bár nekem az is elég lenne, ha valaki istenigazából gatyába rázná ezt a képmutató bagázst, akik érsekeknek, püspököknek és más egyházi méltóságnak merik nevezni magukat, holott nem mások, mint a politika által felfalt senkiházi porhüvelyek.
Félreértés ne essék, nincs bajom a hívőkkel, magával az egyházzal, vagy ilyesmi, csupán a működése és a környezetemben tapasztalt vallási dolgok intézték el azt, hogy soha az életben ne menjek többet templomba, max esküvőre.