A szorgalom teljes hiánya, avagy hogyan is kell tanulni?

Nos nem, ez nem egy tanulásmódszertanról szóló kézikönyv lesz, egyrészt mert fölösleges ilyet még kiadni is, másrészt meg pont tőlem? Ennyi erővel keresztény imakönyvet is írhatnék...

Adott random egyetem random diákokkal random vizsgákkal péntek déli vizsgaidőponttal.
Legutóbbi vizsga: szerda 9 óra, sikerélmény-faktor: maximális (értsd: meglett a kettes)

Időpont: kedd délután
Helyszín: random kóterszoba
Cselekmény: Óhh, gyárekek, sima volt, megvan, még négy kredit a zsebben, kövi csak pénteken, nem kell sietni, az anyag könnyű, ráér, ma még pihenjünk, van rá két napunk, CoD szeró is pont most indul, le kell vezetni a feszültséget.
Nap hátralevő részében táplálkozás-tisztálkodás-kockulás tetszőleges permutációja.

Időpont: szerda egész nap
Helyszín: ugyanott
Cselekmény: Átfutottam az anyagot, nem para, van benn pár neccesebb egyenlet, de félóra alatt meglesz az is. Meg amúgy is, van fenn vizsgaanyag, majd abból gyakorlunk, van Minecraft-szeró, gyere, menjen anyád, majd máskor.
Nap hátralevő részében táplálkozás-tisztálkodás-kockulás-ökörködés tetszőleges, multiplikatív sorrendje.

Időpont: csütörtök este 18:30 körül
Helyszín: ugyanott és két szobával arrébb
Cselekmény: nabazmeg.

Időpont: péntek hajnal 3:15
Helyszín: ugyanott jobbra
Cselekmény: fogalmazás, blogírás, ja meg tanulni kéne!


Adódik a kérdés: miért az utolsó pillanatban? Nos, aki el volt szokva a tanulástól tizennégy évig, annak ez a válasz egyértelmű...minek is tanuljak, ha tudok...a probléma, hogy ez eddig volt így :) Mostantól enyhe szopóág, de a puska a tudás ereje mindent legyőz. Vagy mi a fene. Na csó!

(írta és rendezte: Cantor-Bernstein-Schröder és az implikált A-B injektív relációk)

Világmegváltás vs. andragógia

Mikor is jöjjön rám az írhatnék, ha nem pont a [ kóma - matekanalízis - hajnal három van, aludni kéne ] háromszög kellős közepén. Elgondolkoztam, hogy vajh, minek is kell nekem a hülye fejemmel integrálnom, deriválnom, az égiek tudják, hány különböző emberről elnevezett szabályt alkalmaznom egyetemi éveim során, amit a legjobb eséllyel sem fogok hasznosítani, ha egyszer szorgos, adófizető polgára akarok lenni hazámnak. (más kérdés, hogy a fene se akar itthon maradni ilyen körülmények között, de ez nem az a poszt)

Bölcsészet: mint olyan, maga a szó tényleg tudást sugároz, manapság azonban a leglekezelőbb szavak egyike, és talán félig-meddig jogosan is (mielőtt meglincselne a sok BTK / MFTK / ahol éppen ahogy hívják a bölcsészkart, nyugi, nem akarok én itt szidni senkit) (na jó, de).
Elhiszem, hogy van olyan szak a bölcsészkarokon, aminek van értelme (lásd tanári szakok, bár egészségére váljék, aki a mai Magyarországon tanár szeretne lenni), van aki odakerült, de minél előbb szabadulna onnan. Ezt a réteget is megértem, valahogy be akart kerülni, ugródeszkának használja egy másik szakhoz, bevett szokás, hát istenem.

És vannak a büfészakosok, anyuci pici fiai-lányai, akik olvasni alig tudnak, de legyen diplomájuk, "meeeer az kell". Tegnap nézegettem kedvenc kék közösségi képeskönyvecskénket (alliteráció, csak hogy a magyarosok is örüljenek :) ), bevillan ismerős állapota:

"jajj, mindjárt jogvizsga"

Magamban már kezdenék szorítani neki, hasonló az a cipő ideát is...aztán jobban ránéztem, hogy ki is volt ez az ismerősöm. Egy olyan leányzó, aki pár éve még nem tudott egy négymondatos szöveget folyamatosan felolvasni, érettségin másodikra rugdosták át a város egyik középgyenge szakközepében. Na mondom, ez meg mégis mi a bánatos lófaszt keres egyetemen, nézzük meg gyors, hova is jár: <insert egyetemnév> - BTK.

Áhhá, így már mindent értek.

Szóval kedves normális BTK-sok, ne vegyétek magatokra a sok ívet, amit kaptok, ha mégis, lehetőleg ne rajtunk, hanem ezeken a díszhuszárokon és pirított ribancaikon vezessétek le, miattuk vagytok megszólva.

Na irány vissza analizálni, hiszen nincs is jobb így fél 4 felé egy kis Riemann-integrálnál.
Ave!

< Insert title here >

Életem első vizsgaidőszakának közepén nekem is lehetne jobb dolgom, minthogy egy blogra pötyögjek hajnalban, de hát istenem, mikor, ha nem most. A lelkesedés ki tudja meddig tart majd (remélhetőleg tovább, mint amennyit hegylakó barátom jósolt: "Tökmindegy mit csinálsz, úgyis megunod egy hét után"), ennél talán tovább.

Kezdjük egy alapállítással: Az emberek hülyék.

a.)

Márcsak azért is, mert képtelenek függetleníteni magukat másoktól, akiket jobb esetben le se szarnak, de azért meg kell nekik is felelni, mert különben "jajj, mit mondanak rólunk". Kit érdekel? Do what you want, man! Vagy ahogy a Becks-reklámban is elhangzik: "Egyszer élsz, kezedben a kulcs". Minek csesznéd el ezt a 0-120 évet arra, hogy jópofizz másoknak?

b.)

Váltig ragaszkodnak valamihez, amiről ők maguk is tudják, hogy pont az ellenkezője igaz, de nem hajlandóak engedni az "igazukból". Miért is? Mert az ember léte alapján önző, nem csak fizikai, tárgyi, de szellemi szinten is. Szereti, ha igaza van, szereti magát egy saját kis rózsaszín világba ringatni, holott körülötte a környezete tisztában van ennek az ellenkezőjével.

c.)

Vannak emberek, akik szerint a dartsnak nincs sportértéke. Na ők végképp eláshatják magukat :)

Elsőre ennyit, következő múzsacsókig pedig jó estét, jó szurkolást!

És lőn világosság...

Újra a nagyvilágra eresztem magamat ezen blog keretein belül (a régit itt találhatjátok meg: Hétköznapi hazugságok ). Külön célom nincs a netes naplóval, csak a néha felmerülő ihletingoványok szavakba-mondatokba történő öntése.

Szóval agymenésre, társadalomkritikára, trollokra fel, avagy ki mint esik, úgy arat!

Sovereign