Hosszú idő után újra kitörni vágyik belőlem a mélyen elveszett blogger. Az apropója ennek talán az, hogy befejeztem első teljes évemet Veszprémben és megpróbálnám összefoglalni ezt a szeptember-június intervallumot néhány mondat formájában.
14 év nyugalom után belefejeltem a közepébe: a kényelmes otthoni életet lecseréltem egy szintén kényelmes veszprémire. Az első napok a szokásos módon teltek: mintha kirándulni mentem volna, csak éppen folyamatosan. Egy idő után azonban észrevehetetlen módon megváltozott a gondolkodásom is, majd eljött a mai nap, amikor is már úgy indulok hazafelé, hogy egyszerre van "honvágyam" mindkét irányba. Szívesen maradnék fent is, de ugyanúgy haza is húzok már, mert egyelőre elég volt. Értem én, hogy fiatal felnőtt, meg kirepülés a fészekből, meg önállósodás, de attól még ez így szar.
Sok jó embert ismertem, sok olyat, aki jónak tűnt, de később kiderült, hogy gyakrabban mutogatják a foguk fehérjét, mint hogy Rudolf gólt lőjön az MB1-ben (copyright by Trollfoci), fura figurákat, gyökereket, kockákat, egyszóval a kollégium és az egyetem maga egy multikulturális csoda. Ebből a szempontból nagyon is örülök, hogy központis lehettem, mert tényleg nagyrészt csupa segítő (és inni-) -kész emberekkel hozott össze a sors és emberileg is több lettem tőlük és ezt köszönöm nekik.
A szobáról, avagy arról a bizonyos 403-ról muszáj külön szót ejteni, hiszen nem ismeretlenekként kerültünk egymás mellé.
A Takács-Horváth-Gergó-Varga-Unger-ötösfogat kiegészült Kusztor közlegénnyel, így adva ki egy teljes egészet minden szempontból. Az akklimatizálódás nem ment egykönnyen, összezördülés volt dögivel, de vizsgaidőszakra és második félévre már (elvileg) megszoktuk egymás rigolyáit, mert ugyebár mosogatni elég egyszer egy héten, de akkor nagyon ;)
Szakmai szempontú értékelés nem lesz, csak néhány statisztika: 54 felvett kredit, 35 teljesített kredit, erős félsikerként tudom elkönyvelni, van hova fejlődni, a második harmadra már fejben erősebben jövök ki, némi edzői utasítással megtámogatva.
Nagyjából ennyi, most jön három teljes hónap itthon, aztán irány vissza a királynék városába, mert nem szabad leállni, addig is: "Dunántúl, Veszprém, Pannon Egyetem / Mikor idejöttem, már tudtam, hogy szeretem..."
Lávpíszgúdbáj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése