Szeretem, ha alábecsülnek. Ez az "underdog" pozíció sok lehetőség tár fel emberi kapcsolataink során. Példának okáért sok, elsőre teljesen fölöslegesnek tűnő információval lehetünk gazdagabbak, amikből később, ha odafigyelünk, és a puzzle-érzékünk sem utolsó, összerakhatunk egy képet, ami aránylag korrektül lefesti az illetőt, akiről készült. Ezek a darabkák néha teljesen indokolatlan időpillanatokban találnak ránk vagy éppen igenis indokoltan, csak elrejtve a mondandó lényegének sorai között (ezáltal bizonyítva, hogy Isten MFTK-s/BTK-s) . Egyetlen hátulütője van ennek: ha minden egyes darabot megtalálnánk, a kapcsolataink nagy részét kidobnánk az ablakon, miután rájöttünk, hogy milyen is a másik valójában.
Szeretem, ha ivás közben beszélgetek valakivel / valakikkel. Nem hiába tartja magát a mondás, hogy "A bolond, a részeg és a gyerek mindig igazat mond". Ha nem is mindig, de az esetek többségében ez stimmel is (mert aki részegen még tud hazudni, az vagy művész, vagy nem részeg). Mivel Isten, jó vegyészmérnök módjára (ezáltal bebizonyítva, hogy MK-s), a gátlásokat és a titkokat alkoholban oldódóvá tette, ezáltal egy italozás során szintén átértékelhetünk jó pár személyt a környezetünkben. Akár azon dolgokból, amit magáról, vagy még gyakrabban, amit másokról közöl velünk és ezáltal máris más színben tűnnek fel néha emberek. Jó, persze, ezek közül is illik megtanulni válogatni, tehát ha egy kedves ismerősünkről kiderül, hogy minden hó 12-én hajnal háromkor az ablakban egy hóddal a fején citerázza a We Will Rock You-t, azért még nem kell reflexből távoltartási végzést kérni ellene. Hátha tényleg jól nyomja.
Szeretem, ha beszélgetés közben a szemembe néznek. Ez ugyanis két dolgot jelenthet: partnerünk megbízik bennünk és keresi a szemkontaktust, hogy ezt be is bizonyítsa, vagy pedig manipulálni akar minket. Találkoztam mindkét esettel már eddigi pár évem alatt, néha utólag derült csak ki, hogy a nagy bizalom valójában csak azt takarta, hogy változtassak bizonyos dolgokon, de egynéhány próbálkozás után feladásra kényszerülnek, akik ezt megpróbálják, legalábbis nálam. Aztán persze, van akinél, ez tökéletesen működik, és, bumm: így lett az acélbetétes bakancsból nyuszis mamusz. De természetesen nem csak párkapcsolati szinten van ez így, hanem a mindennapokban is. Bár tény, ha valaki háta mögött derülnek ki információk a harmadik félről, az néha-néha már a gerinctelenség határát súrolja, DE! vannak esetek, amikor ezek az adatok, ha nem is életet menthetnek, de megkímélik a jóembert néhány elbaszott <insert időintervallum here>-tól.
Ez a bonyolítás bizonyítja azt, hogy Isten bizony jó GTK-s volt.
És hogy Isten miért nem volt MIK-es? Mert egyetlen dolgot hagyott ki az emberekből: a logikát :)
Mára ennyi, az esti posztot támogatta a likviditási ráta és a Maslow-piramis. Gúdnájt folks!
(Nem egyetemista olvasóimnak egy kis szószedet:
- MFTK / BTK : Modern Filológiai- és Társadalomtudományi Kar / Bölcsészettudományi Kar
- GTK : Gazdaságtudományi Kar
- MK: Mérnöki Kar
- MIK : Műszaki Informatikai Kar)
